Minden emberben ott van a képesség arra, hogy önmagát a világra hozza. Ezen túl az embernek mindig van választása…
Éppúgy választhatja azt, hogy jár a mások által számára kijelölt úton, mint ahogy azt is, hogy felfedezi valódi önmagát és az annak kiteljesedését segítő életet él.
Még az is lehet, hogy egy adott életszakaszban így, majd egy másikban amúgy választ… És ez így van jól…
N.D. Walsch szavait idézve, mindig azt teremted, ami „vagy”.
Nem csak van választásunk, hanem mindig választunk is. Még akkor is, ha adott esetben ez nem tudatosul bennünk. Az életünk nem csak úgy megtörténik velünk… Választunk, és ez kihat ránk, a szeretteinkre, a mindennapjainkra, a kapcsolataink minőségére, a munkánkra, az életünk minden részletére. Néha azonban nem látjuk az összefüggést az életünk alakulása és a saját szerepünk között. Az sem mindig világos számunkra, hogy mit tehetnénk önmagunkért, csak azt érezzük, hogy
- valami nincs rendben,
- valami belső nyugtalanság feszít,
- valamin változtatni kellene,
- azok a dolgok, amik eddig fontosak voltak, már nem érdekelnek,
- a munka, ami eddig kitöltött, nem okoz már örömet,
- ellenállunk olyan dolgokkal kapcsolatban, amik eddig nem zavartak,
- lázadunk csak a lázadás kedvéért…
Ilyenkor néha felsóhajtunk magunkban, … bárcsak segítene valaki…